FajLexikon

Angyal: Az angyalok általában 2 méternél is magasabbra nőnek, hatalmas hófehér szárnyaik gyakran a földet súrolják álltukban is. Az Istenek hozták őket erre a világra, hogy általuk figyelhessék, szükség esetén védelmezhessék a jókat, igazakat. Eredendően jóságosak és bölcsek, de a vétkesekkel szemben kegyetlenek és halálosak. Minden angyal harci és szellemi kiképzésben részesül élete első 20 évében, hogy aztán a hátra lévő több évszázadot az Istenek szolgálatában töltse. Társadalmukban hierarchia uralkodik. A főbb vezetők - akiken keresztül az Istenek a parancsokat adják- az arkangyalok, alattuk a katonák és a bölcsek állnak, végül pedig a „pihék”. Ők azok, akik még nem teljesítették a kiképzés utolsó szakaszát, az erkölcs vizsgáját. Akik megbuknak ezen a vizsgán Bukottakká lesznek, és száműzetnek.

Bukott angyal: Az angyaloktól hollófekete szárnyuk és lelkük különbözteti meg őket. Bukottá háromféleképp válhat egy angyal. Megbukik az erkölcs próbáján, megtagadja az Istenek utasítását vagy annak születik. A bukottak előszeretettel támadnak fehér társaikra, gyakoriak köztük a véres összecsapások. Veszedelmes harcosok, akik hihetetlen hosszú életet élnek. Emberi erővel szinte legyőzhetetlenek. A legerősebb ámde a legbizonytalanabb szövetségesek lehetnek, mivel hírhedt köpönyegforgatók. Kedvelik a vérontást, a történelemben sokszor előfordult, hogy egész falvakat pusztítottak el pusztán kegyetlenségből. 

Boszorkánymester: A boszorkánymesterek kinézetre nem különböznek a normálisaktól, ám képességeikben annál inkább. E faj nagyja már a Sötétséget szolgálja, csupán néhány nemzedék maradt független. Vérük igen értékes. Legerősebb képességük a sötét és rendes mágia használata.
Egy boszorkánymester átlagosan 500 éves.

Elf (felszíni): A természettel összhangban élő, hatalmas tudású lények. Az embernél többnyire vékonyabb, de általában nem gyengébb, szebb, bölcsebb és ügyesebb faj. Harcművészetük, és távolsági fegyver használatuk legendás. Különleges ismertető jegyeik: Világos bőrük és hegyes füleik. Általában nagyon hosszú, akár ezer évig is élhetnek.

 Kristály-elf: Az elfek vonalának egy leszakadt ága, mely életviteléből adódóan nem csupán másképp viselkedik, mint a tiszta elfek többsége, hanem a külső jegyek vizsgálatával is azonnal meg lehet állapítani, kristály-elffel van dolgunk.

Ezen lények szívósabbak, alacsonyabbak rokonaiknál, alkatuk zömökebb, ellenben még mindig kecsesebb az emberekénél. Legtöbb esetben bőrük hófehér, finom tapintású, s éjfekete, erős fürtjeiket fonatban hordják. Hegyes füleik akár 20cm hosszúak is lehetnek, kiválóan hallanak vele.

Látásuk ellenben nem a legjobb. Szemük legtöbb esetben hideg kékes, ám sokaknál sötétebb lilás árnyalatot, és félelmetesebb vöröset is megfigyeltek már.

A Kristály-elf jelzőt a magukra aggatott és náluk hordott kristályok-kőzetek sokaságáról kapták, melyeknek gyógyító, védelmező erőt tulajdonítanak.

Élethosszuk 600 év körülire tehető.

Történetük: A kristály-elfek valaha erős szövetségben éltek a hasonló munkálatokat folytató törpökkel. Mindkét nemzetség bányász életmódot folytatott, s a kitermelt javakat elosztották egymás között. A törpök a nemesfémeket és a gyémántot tehették félre, a kristály-elfek pedig a többi drágakövet és kristályt tudhatták magukénak. Évszázadokig éltek így, ám a törpök mohósága nem ismert határokat, s közös bányáikból elüldözték a kristály-elfeket, légből kapott indokokra hivatkozva. Az elfek megpróbálták visszaszerezni a törpök bizalmát, de rájőve, hogy azok a kincs egészéért rágalmazták meg őket, éktelen haragra gerjedtek. Dühükben megtámadták a törpök birodalmát, fosztogattak, amíg lehetett, aztán elkeseredetten továbbáltak.

Eredeti helyükön nem maradt számukra jövő.

Fogadalmat tettek, hogyan fognak viszonyulni innentől a világhoz, s a többi királyság tagjához, ezután szétszéledtek más-más tájakra szerencsét próbálni. Mára olyan ritka a tiszta vérű Kristály-elf, mint a fehér holló, de hagyományaikat a félvérek, a leszármazottak is kitartóan őrzik.

Küklopsz: A legendák szerint két generációjuk élt a földön. Csúf óriások voltak mindannyian homlokuk közepén egyetlen kerek szemmel. A küklopszok az istenek találékony, és mesterségükhöz kiválóan értő kovácsai voltak.

Ork: Emberszabású, az átlag embernél valamivel alacsonyabb, jobbára barlangokban lakó, torz alkatú, karikalábú és hosszú karú, csúf, mocskos és mindenestől gonosz lények. Éjjeli lények: legtöbb fajtájuk a napot nem képes elviselni . Más értelmes fajták húsát és a döghúst is megeszik, és általában csak pusztítani képesek, alkotni pedig csak gonosz dolgokat (mint fegyverek és egyszerűbb ostromgépek).

Bár nem félkegyelműek, de általában buta és szerencsétlen lények. Törzsi szervezetben élnek, minden törzs a maga külön nyelvjárását beszéli. A vadászaton és gyűjtögetésen kívül általában rablásból élnek, vagy pedig náluknál nagyobb gonosz erőket, urakat és birodalmakat szolgálnak katonaként. 

Sötét Elf: A sötét elfek régen semmiben sem különböztek a felszíni elfektől, ám amikor a fekete mágiát kezdték használni az emberekkel folytatott háborúk során, száműzték őket. A háborút elvesztették, de a mágia sötét oldalát továbbra is tanulmányozták. Sok mindenben hasonlítanak felszíni rokonaikhoz, külalakjukban azonban jelentős az eltérés, magasabbak, bőrük szürkés-kékes, hajuk ezüst színű. Hosszabb ideig képesek a víz alatt maradni.

Kentaur: Ló testű, ember törzsű teremtmények, akik főleg Oucklerno déli részein élnek. Nomád lények, nem tömörültek városokba, kisebb kolóniákban élnek az erdőségekben, amiknek egyedszáma maximum 15-20 fő. Kerülik a többi élőlény társaságát, csak ha szükségesnek látják lépnek kapcsolatba a területik közelében elhelyezkedő városokkal.

Eredetlegendájuk szerint, a balszerencse és a jószerencse két istene, az ikerpár Risaa és Nasii hozta őket létre, pusztán merő véletlenségből, miközben épp egymás ellen hadakoztak. Azt beszélik Risaa akkoriban, sok sok emberöltővel a jelen kor előtt különösen féltékeny volt bátyjára, akinek sikerült elnyernie a szépséges Dremyra istennő kegyeit. Hatalmas csataméneket állított sorba, és isteni hatalmával tovább növelte erejüket. Nassi válaszképp felsorakoztatta leghűbb embereit és melléjük állította a saját isteni erejét. Amikor a két csapat egymásnak rohant, és a két mágia összeért hirtelen egymásba olvadt, és összeolvasztotta az embereket is a lovakkal. Egyes források hozzáteszik, hogy a két erő, egy harmadik fél, egy másik féltékeny isten közbenjárása miatt olvadhatott csak össze, de ezen apró részlet egyre inkább elveszik a történelem és a mítoszok homályában.

A kentaurokban megtalálható mindkét isten jelenléte. Imádnak dúskálni a bőséges földi javakban, nem vetik meg a jó ételt és a bort, azonban alattomosak és könnyen kihasználnak mindenféle helyzetet. Gyorsak és pontosak, azért ha íj van a kezükben és tegez a hátukon nem ismernek akadályt szinte legyőzhetetlenek, ebből kifolyólag, ha csatára kerül sor, ők a legjobb orvlövészek. 

Faun: A faunok felsőteste emberi, lábuk viszont egy kecskéjé. Fejük tetején csavart szarv nő, amiről könnyedén meg lehet állapítani, hogy milyen idős az adott egyed. Ugyanis minél idősebb ez a szarv annál hosszabbra nő, csigaként felcsavarodva. Az ifjú faunok akkor lépnek felnőtt korba mikor megjelenik a szarvuk. A társadalmukban, ugyan kevés szabály van, ám azok áthágásáért megfosztják a szarvától a vétkest és kitagadják maguk közül. Egy szarv nélküli faun mindenhol csak megvetésre számíthat. A kentaurokhoz hasonlóan nomád élnek, kerülve a többi lényt. Egész Oucklerno területén fellelhetők kisebb-nagyobb csoportokban, ám délen elég ritkák, mivel évezredek óta háborúban állnak a kentaurokkal. Az okok és a miértek már elvesztek ugyan az idő folyamában, és az utóbbi pár évtizedben véresebb összecsapásról nem is esik említés, e két faj ki nem állhatja egymást, és képtelen hosszabb ideig békében megmaradni egymás mellett. Harcuknak valószínűleg csak akkor lesz vége, ha egyik vagy mindkét faj kipusztul e vidéken. A faunok mindezektől függetlenül kedves nép, akik messze földön híresek gyógyító főzeteikről és titkos eljárással előállított különleges italukról, amely tüzesebb a legtüzesebb bornál, és a leírások szerint olyan édes, mint a méz, és amit szeverillnek neveznek. Ezen ital piaci értéke magasan minden más felett van, hiszen csak a legfortélyosabb és legrátermettebb kereskedők tudják beszerezni. Hatalmas mulatságokat tartanak majd minden este, víg muzsikájuk és hangos nevetésük van, hogy mérföldekre elhallik, hatalmas örömtüzeik fénye pedig még a legsötétebb éjszakákat is bevilágítja.

A legendák úgy tartják Théo isten teremtette őket bukása előtt, arra a célra, hogy az isteneket szórakoztassák, ám mikor a főisten elbukott a faunok is kiűzettek az istenek világából Oucklerno földjére.

Törpe: A törpéket alapvetően rosszindulatú nemzetségnek tartják. Veszélyesek, ellenséges beállítottságúak és kerülik az embereket, de néha üzletet kötnek velük. Az istenekkel szemben is ellenségesek, alattomosak és számítók. Kitartóak, szívósak és kemények, akár a szikla. Büszke faj és könnyen feldühödnek Legjobban akkor érzik magukat, amikor a barlangjaikat díszíthetik, fantasztikus földalatti termeket alkothatnak, megvilágíthatják az aranyteléreket úgy, hogy azok a barlangok tavaiban tükröződjenek. A díszítés iránti érdeklődésük és az állandó kutatás nemesfémek után kitűnő kovácsokká tette őket.

Sárkányok: Mindannyiunk számára ismert lények, különböző fajtái léteznek Oucklerno világában. Szárnyas hüllők, akik természetfeletti képességekkel bírnak, mint tűzokádás, jégokádás, tüskeszórás.

Lehetnek egyaránt barátságosak és ellenségesek is. Mindez a gazdájuk természetétől függ. Általában, amely egyedekre természetes élőhelyükön bukkannak rá, ok nélkül nem támadnak rá senkire sem.